Tegnap volt az első hazai bajnoki mérkőzésünk a Sportanlage Au-ban, amely az új „otthonunk” ettől a szezontól.
Röviden: kikaptunk, a félidőben 0-0, a végén 0-2.
Első félidő: nem túlzok, ha azt írom, hogy ez a félidő volt a legszerencsésebb 40 perc az FC VBZ történetében. Az SC Dow CH-nek legalább 10 hatalmas helyzete volt, eltalálták a kapufát, 2 méterről nem találták el az üres kaput, Humbertónak, a csodakapusunknak, pedig legalább 5 hatalmas mentése volt. Ha az eredmény 0-5 lett volna, az nem jól jellemezné eléggé, hogy milyen nyitottak voltunk hátul, milyen könnyű volt nekik átfutni a középpályán. A támadásaink szórványosak voltak, néhány hosszú passz – különösen Borjától – ígéretes volt, de egyébként csak egy csapat volt a pályán. Ennek ellenére a félidőben 0-0 jó eredmény volt.
Második félidő: e bejegyzés szerzője csereként lépett pályára – most jön a balszerencse… A második félidőben végre elkezdtük egy kicsit jobban irányítani a játékot, több esélyünk volt, és a Dow-nak nem volt lehetősége minden percben gólt lőni. (Csak hogy világos legyen, ez nem miattam volt. Valószínűleg 5-ször értem labdához.) A Dow egyszer betalált, de mi folyamatosan nyomtunk tovább, aztán újra betaláltak. Közben ők elkezdtek nagyon keményen játszani, sok szabálytalanságot szenvedtünk el, számos sárga lapot kaptak, és egy esetben majdnem tettlegességig fajult a helyzet egy ellenünk elkövetett szabálytalanság után. Úgy tűnt, hogy a játékvezető nem tduaj kézben tartani a mérkőzést.
Jegyzőkönyv: https://matchcenter.fvrz.ch/default.aspx?oid=11&lng=1&v=2063&tg=3707334
Vélemény, hozzászólás?